A kezdetek

Kertészmérnök vagyok. Ráadásul virágkötő. Azt hiszem, hogy erre nyugodtan mondhatjuk, hogy halmozottan hátrányos helyzet.  Nem tudok úgy elmenni levél, virág, termés, fű, fa mellett, hogy ne mérném fel azonnal annak egészségügyi állapotát, ne látnám lelki szemeim előtt, hogy mit ültetnék még mellé, ne gondolnám tovább, hogy mit lehetne még belőle kihozni, hogy még dekoratívabb eredmény legyen a végén.

Rengeteg időt töltöttem az elmúlt 20 évben különböző kertekben, készítettem sokféle virágdekorációt. Hogy ebből miként született meg a hortorium?

Az évek alatt azt figyeltem meg, hogy a kerttulajdonosok úgy szeretik kialakítani a házukat körülvevő kertet, hogy az arra a tájra hasonlítson, ahova szívesen utaznak. Így számtalan mediterrán kert készült, amiben tényleg átélhető az a hangulat, amit oly sokat kedvelünk. De ennek mindig voltak éghajlati, évszakok által befolyásolt korlátai.

Valamint az időnk jó részét nem a kertünkben, teraszunkon üldögélve töltjük, hanem hosszú órákon át naponta egy irodában ülve vagy valahol máshol a négy fal között.

Másik probléma a kertekkel, hogy télen nem mutatják ugyanazt az élettel teli arcukat, mint nyáron. Oda a hangulat, oda az életérzés. A hideg teleken én magam is az emlékeimet felidézve tudtam csak beleélni magam a burjánzó kertek világába, amikor kerteket terveztem. Bevallom, ilyenkor rengeteg fotót nézegettem, hogy megjöjjön az ihlet, de bizony voltak napok, amikor a kinti szürkeség, a hideg, ködös, latyakos időjárás győzedelmeskedett felettem és nem vetődött papírra semmi.

Egy ilyen napon született meg az ötlet, hogy ha már rajzolni semmi kedvem, hát csinálok egy miniatűr kertet az asztalomra. Ami először a kezembe akadt és alkalmas edénynek tűnt, az egy cukorkás üveg volt. Két gyerkőcöm van, valahogy nálunk terem az ilyesmi.

Elkezdtem belerakni a rétegeket -erről később majd még mesélek- és vadásztam a szobanövények közül olyanokat, amik méretüknél fogva beletehetőek voltak. De valahogy nem lett jobb kedvem tőle. Egy bonyolultabb összeültetés volt csupán egy üvegbe zárva. Hiányzott valami. Így telt el pár nap. Néztem az üveget, mi hiányzik még? Aztán beugrott. Fabrikáltam egy kis széket és beletettem. Amikor a lányom meglátta azt mondta, hogy milyen jó volna oda beülni. Akkor született meg a hortorium műfaja.

Azt hittem, hogy ez az első hortorium ott díszeleg majd az asztalomon sokáig. Hamar rá kellett jönnöm, hogy más is vágyik ezekre a hangulatokra. Amikor egy barátnőm meglátta, azt mondta, hogy egy ilyen hely neki is kell, ahova két szerződés megfogalmazása közt gondolatban beülhet. Egy nyugalom szigete az íróasztalon. Mivel azonban nem a türelméről híres, nem várta ki, amíg neki is készítek egyet, hanem azon nyomban magával vitte. Persze az irodájáig nem jutott el vele. Az ideiglenesnek vélt helyén van azóta is. A fürdőszobájában, ahova aznap este tette, hogy a szürke estén, a kádban lazítva gyönyörködjön benne. Kiderült, hogy ott is van létjogosultsága.

Ezzel az egy képletes hógolyóval indult el a hortoriumok lavinája. Mára bizonyossá vált, hogy hortorium bárhova tehető. Nem csak íróasztalra. Étkezőbe, nappaliba, sőt akár ékszerekbe! Mitöbb, kiderült, hogy a legképtelenebb helyeken is felbukkanhat. Integrálódni képes berendezési tárgyakba, bútordarabokba, belsőépítészeti elemekbe.

Egyszerűen olyan nincs, hogy valami nem hortorium! Talán lehetne ez is a mottóm.

Az biztos, hogy engem is nap, mint nap meglep, hogy bárhova lehet hortoriumot varázsolni.

Mindegyik elkészítése egy újabb kaland, amit a megrendelővel közösen élek át.

Amikor a hortoriumok révén összeáll a kerttervezés és a dekoráció, úgy érzem megérkeztem a saját világomba.

Ide hívlak most benneteket is, hiszen annyi kivesézni való téma van a kertek, dekorációk világában, amiről szeretek beszélni. És talán érdemes is.